A boldoggá avatásához vezető csoda
1977-ben csodás gyógyulás történt a brazíliai Grajaúban. Maranhao állam e kis városának kórházában egy fiatal protestáns nő haldoklott, kevéssel azután, hogy császármetszéssel világra hozta negyedik gyermekét, egy halva született kisfiút. Ez súlyos végbélhüvelysipolyt idézett elő nála, amit abban a kórházban nem tudtak operálni. A helyzet aggasztó volt, mert a legközelebbi kórház, ahol talán megmenthették volna, több mint 600 kilométerre volt, Sao Luisban, és a fiatalasszony odaszállítása szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt.
Egy ápolónő, a Manausból származó Bernardina kapucinus nővér, aki nagyon aggódott a betegért, imádságban Gianna Beretta Mollához fordult, kérve, hogy járjon közben a haldokló anya érdekében, és szabadítsa meg a betegségtől, hogy elkerülje a drámai utazást. Sao Luisba. Isten szolgálójának képét nézve így könyörgött: „Te, aki Alberto atya húga vagy, tedd, hogy ez a sipoly begyógyuljon, és elmaradjon az utazás…” A nővér hívott még két másik ápolónőt, hogy csatlakozzanak ehhez az imádsághoz. A beteg tanúságtétele szerint fájdalmai azonnal csökkentek, és rövid időn belül teljesen megszűnt a baj.
Miután erről értesítették a kórház orvosát, meglepődve állapította meg, hogy már nem kell a gyermekágyas nőt olyan messzire szállítani műtétre, mivel a sipoly teljesen behegedt.
E csodás esemény bizonyítékainak begyűjtésére három eljárást folytattak le Grajaúban 1981 és 1987 között. 1992 májusában – az orvosi, jogi és teológiai bizonyítékok alapján – Rómában kimondták, hogy a gyógyulás természetfeletti jelenség, és határozott okozati összefüggés van a tiszteletreméltó Isten szolgálója, Gianna Beretta Molla segítségül hívása és a gyógyulás csodálatos eseménye között.
II. János Pál pápa 1994. április 24-én Rómában boldoggá avatta Gianna Beretta Mollát.
A szentté avatásához vezető csoda
Brazíliában egy 33 éves édesanya, Elisabete Arcolino Comparini negyedik gyermekét várta, amikor 1999. november 30-án erős vérzése volt. Az ultrahangos vizsgálaton megállapították, hogy a méhüregben 8 mm-es magzatburok van, ami a terhesség 5-6. heti fejlődési állapotának felel meg. A méh hátsó falán véralvadék keletkezett. Így emlékszik vissza: „A szívem már érezte, hogy nehéz terhesség előtt állok, ami nagy bátorságot kíván.” Az 1999. december 9-én megismételt ultrahangvizsgálat azt igazolta, hogy a várandósság 7. hetében van és a vérömleny majdnem a duplájára nőtt. Tíz nappal később, december 19-én az ultrahang a placenta nagyfelületű leválását mutatta a méh hátsó részén. Minden jel arra mutatott, hogy fennáll a vetélés veszélye.
2000. február 11-én, a terhesség 16. hetében a magzatburok felrepedt és a magzatvíz elfolyt. Az ultrahangkép azt mutatta, hogy a magzat élt, de magzatvíz nélkül. Az édesanya egy hétig a kórházban maradt pihenés és vízpótlás céljából. Mivel 72 óra elteltével még mindig nem képződött magzatvíz, február 13-án az orvos a terhesség megszakítását javasolta az anya és gyermeke veszélyeztetettsége miatt. 2000. február 15-én az anya a várandósság folytatása mellett döntött, bízva Boldog Gianna Beretta Molla közbenjárásában.
Elisabete asszonyt magzatburok repedés miatt szállították kórházba, de miután nem vetélt el, és a terhesség megszakítása ellen döntött, február 18-án hazaengedték. Mivel a vérkép normális értékeket mutatott, és elvégezték a szigorú kórházi vizsgálatokat, az anya akaratát tiszteletben tartva vártak a baba életjeleire. Otthon állandó orvosi felügyelet alatt állt. Semmi jele nem volt a fertőzésnek, sem a magzatvíz termelődésének.
A 32. héten, 2000. május 31-én császármetszéssel megszületett Gianna Maria 1820 grammal. Egészségesen jött a világra, semmilyen légzési problémája nem volt. Ezt orvosilag megmagyarázhatatlan csodának ismerték el.
