39 éves vagyok. Három lányunk van, és két gyermekünket (20 és 8 hetesen) elvesztettük, akik a hosszú köldökzsinór miatt megfulladtak. Több műtétem is volt az évek során. Így elég erős volt bennem az elhatározás, hogy nem szeretnék több várandósságot, mivel mindegyik veszélyes volt. Nagyon szeretem a gyerekeket, de féltem, hogy megint kismama leszek. Emiatt eltávolodtam a férjemtől. Szerettük volna tisztán megélni a házasságunkat, és sokat szenvedtem attól, hogy nem bízom Istenben, aki számomra az életet jelenti. A lelki vezetőm adott egy képet Szent Jankáról és kérte, hogy imádkozzak hozzá. Elmentem egy életvédő konferenciára, ahol sok kegyelmet kaptam:
Szent Jankáról és a Billings Ovulációs Módszerről is hallottam. Megtanultuk ezt a természetes módszert és azóta nagyon boldog vagyok, mert életem minden területét átadtam Istennek.
Boldogan vártuk harmadik gyermekünket, amikor sorra jelentkeztek az egészségi problémák: magas
vérnyomás, cukorbetegség, bárányhimlő. Sajnos a babával sem volt minden rendben. A vérvétel és ultrahang vizsgálat alapján azt mondták, hogy valószínűleg beteg lesz (vese és szív rendellenesség, Down szindróma), de a pontos diagnózis érdekében egy nagyobb klinikára küldtek további vizsgálatokra. Félelem és aggodalom töltött el. Sokat beszélgettünk, imádkoztunk a férjemmel, és úgy döntöttünk, hogy visszautasítjuk a vizsgálatokat. Aláírtam az ezzel kapcsolatos nyilatkozatot és elmagyaráztam az orvosomnak, hogy nem látjuk értelmét a vizsgálatoknak, mert a gyermek, aki bennem fejlődik a miénk, és úgy fogadjuk el, ahogy van. Nehéz hónapok következtek, sok testi és lelki szenvedéssel. Igent mondtunk Isten akaratára, bármi legyen is az, és kértük az erőt elfogadásához. A lelki vezetőnk javasolta, hogy kérjük Szent Janka közbenjárását. Kézzelfogható volt az ő segítsége: a félelem helyébe szép lassan a béke és a nyugalom érzése lépett. Egy olyan belső átalakuláson, lelki fejlődésen mentem keresztül, mely során a 8. hónapra teljesen el tudtam fogadni az esetlegesen sérült kislányunkat és nagy szeretettel vártam. Kimondhatatlan öröm és hála volt a szívünkben, amikor a kisbabánk felsírt és láttuk, hogy teljesen egészséges! Azóta csak mélyült a kapcsolatom Szent Jankával. Ő úgy van köztünk, mint egy családtag, folyamatosan kérjük és érezzük is közbenjárását.
12 hetes kismama voltam, amikor megállapították, hogy 3. gyermekünk nagy valószínűséggel Down
szindrómás. Egy váratlan dolog, amire senki nem számít. Egy óriási döntést kaptunk a kezünkbe. Mi a férjemmel, az életet választottuk! A Jóisten olyan orvosokkal hozott össze bennünket, akik tiszteletben tartották a döntésünket. Imádkoztunk! Anyukám adott egy szentképet, Szent Jankáról, melyen az ima mellett, ruhájának egy darabja is rajta van. Gyakran imádkoztunk azt az imát. Azért imádkoztunk, hogy egészségesek legyenek a gyermekünk szervei. Megkaptuk! Minden szerve jól működik! Azt kértük, hogy a körülötte lévők szeressék. Megkaptuk! Olyan környezetben vagyunk, ahol szeretik. Az a szeretet, amit 3. gyermekünk tanít nekünk, leírhatatlan!
Többször elővettem a szent képet, és fohászkodtam, hogy bármit is szán nekünk Isten, ahhoz kapjunk
erőt, és tudjuk azt hittel elfogadni. A kisfiunk Advent első vasárnapján született, van egy plusz kromoszómája, ami rengeteg mosolyt, szeretetet, bújást tartalmaz. Kis lépésekben haladunk, de látjuk a jó dolgokat az életünkben! Hálásak vagyunk Szent Janka közbenjárásáért és az Irgalmas Jézus szeretetéért!
Az élet védelmét fontosnak tartó közösségből érkeztem a Szent Janka imakörbe. Szerteágazó tevékenységet folytattunk ott testvéreinkkel. Vállaltunk lelki adoptálást, családi életre nevelést a helyi középiskolában, részt vettünk életvédő konferencia és a Jézus Irgalmas Szívében élő családok találkozójának szervezésében. Elvégeztük a horvát előadók által vezetett TeenSTAR képzést. Folyamatosan támogatjuk a CITIZENGO-t.
Az élet védelme számomra nem csak egy kipipálandó program a mennybe vezető úton, hanem maga az út. Úgy vélem, hogy Isten ezen az úton igyekszik közel vezetni magához, ezáltal lehetőséget biztosítva, hogy a lelkek üdvözítésére végzett tevékenységében egy kicsit én is részt vegyek. Talán ezt a lelkületet ragadta meg bennem, amikor arra indított, hogy ajánljam fel mindennapjaimat az abortuszt végző orvosokért, hogy megtérjenek és felhagyjanak tevékenységükkel. A meghívásnál nagyon erősen éreztem, hogy nagy bajban vannak, mivel értük senki vagy nagyon kevesen imádkoznak. Miért is? Mert látszólag jól élnek, nagyon jól. Ők látszólag nem elesettek, nem peremre szorítottak. Sőt. Orvosként a társadalom elitje. Valójában azonban a tevékenységük talán a legmesszebbre taszítja el őket Istentől és az üdvözülés lehetőségétől. Ráadásul ők sem érzik, hogy mennyire rászorulnak az irgalomra. Az élet védelme mellet fontosnak érzem az irgalom képviseletét a mindennapokban. Igaz, hogy mindkét területen van még mit tanulni az Úr Jézustól.